Démonok és Védelmezők a tibeti buddhizmusban 2. átdolgozott kiadás A természetközeli kultúrákban – amilyen a tibeti is – megmaradt az a nézet, hogy az emberiség más lényekkel is osztozik az általa lakott világon. Már magát a Földet is a mai Gaia-elmélethez hasonlóan értelmes, élő organizmusnak tekintették, és Szai’ Lhamo névvel illették. Az állatok és a növények világát a hétköznapi ember is érzékeli, de bizonyos szellemi szintek elérésével – a megvilágosodáshoz vezető úton megjelenő járulékos képességként – más lények világába is bepillantást nyertek a gyakorlók. Ők azt tapasztalták, hogy fizikai testtel rendelkező lények élnek körülöttünk, és azok ugyanolyan érző lények, mint mi, emberek, csak nem érzékeljük őket közvetlenül. A főleg Indiában kialakult tantrán kívül, a Kínából bekerült csan buddhizmuson keresztül, egészen a tibeti hagyományos vallásokon – az ősvalláson, a micsőn, valamint az igen népszerű bönön – át számos spirituális áramlat alakította azt a szellemi utat, amelyet ma tibeti buddhizmusnak nevezünk. Az ösvény sokszínűségét jelzi a tibeti panteon csodálatos világa, amelynek csak egy kis részét képezik a munkámban bemutatott lények, a démonok, illetve az őket uraló és ezáltal tőlük védő, magas megvalósítást elért lények, a védelmezők.