Kürti László prózája sűrű és tartalmas, átmelegíti az embert, mint egy jó tál étel téli estén. No nem mintha vidám dolgokról írna – nehéz helyzeteket mutat be az írások többségében. Mégsem pesszimista, és ezt maga a megírás fegyelme, gazdaságossága mutatja. Dolgozik. Még egy fát is megölel, egy vérbükk nevű ritka nagy fát. „Gyógyulni jöttem, Vérbükk, te szülj nekem rendet!” – mondja, és valóban: megszületik a rend ezekben a rövid, frappáns írásokban. /Nádasdy Ádám/