Milyen volt a háború azok számára, akik nem a lövészárkokban harcoltak, hanem otthon maradtak és vártak? Lőrinczy György megrendítő életképei az első világháború magyar falujába vezetnek. Abba a világba, ahonnan a férfiak elindultak a frontra, az asszonyokra, gyermekekre és idősekre pedig ránehezedett a hiány, a bizonytalanság és a várakozás. A tábori posta érkezése eseménnyé válik, a sebesülteket szállító vonatok híreket hoznak, az üresen maradt iskola és az elnémult porták pedig mind ugyanarról beszélnek: a háború messze a front mögött is jelen van. Lőrinczy a történelem nagy eseményei helyett az egyszerű emberek sorsát mutatja meg hol fájdalmasan, hol szeretettel és finom humorral rajzolja meg a magyar falu alakjait, miközben írásaiban újra és újra felbukkan a család, a hit, az összetartozás, az áldozat és a hazatérés reménye. Több mint száz év választ el bennünket ezektől a történetektől, szereplőik érzései azonban ma is ismerősek: szeretnek, féltenek, remélnek, gyászolnak és várnak. Az özvegy falu nem egyszerűen egy régi könyv új kiadása, hanem emberközeli irodalmi emléke annak, mit jelentett a Nagy Háború a magyar falu számára.