A 20. század egyik legnépszerűbb és legkedveltebb szentje, Pio atya ellentmondásokkal teli személyiség volt. Természetfelettinek mondott, vidám lelkület jellemezte, ennek ellenére rejtélyes módon néha olyan nehéz érzelmekkel is küszködött, mint a lelki sivárság. Egész életét az Úr iránt érzett öröm jellemezte. Válogatásunk apró, inspiráló történetekből álló gyűjtemény, amely lelki vezetőinek írt leveleiből, valamint a tőle tanácsot kérő embereknek küldött üzeneteiből tartalmaz részleteket; továbbá néhány új imát is, amelyek segítenek megérteni és követni Pio atya örömteli szellemét. Uram, ez az ember alkotta világ, az autópályáival és a különféle konferenciáival elfedi a te természetes világodat. Megfeledkezünk a kerítésünkön szaladgáló mókusról, és a még hideg talajból előbújó gumókról. Elfelejtjük megáldani a fákat, és meghajolni a naplementéid szépsége előtt. Hadd nézzek túl a mesterséges világon, Uram, hogy lássam a te világod, annak minden bonyolult és hihetetlen szépségeivel. És adj nekem újra gyermeki szemet, amely „úgy tekint a világba, mint egy ámulattal teli csésze”.